Beszámoló:
Első nap 8.00-kor volt az indulás az iskola elől, majd az első út a Betléri kastélyba vezetett. Betléren (Betliar) az Andrássy család pazar vadászkastélyát kerestük fel. Az épület mögött nagy kiterjedésű angolpark található, amelyben egzotikus fák, bokrok, külhoni fenyők és több klasszicista, romantikus építmény található meg. Magyar idegenvezetést kaptunk, viszont a rajzokat nem itt készítettük el, hanem a szálláson. Továbbutazunk a Dobsinai jégbarlanghoz. A barlangot már 1871-ben megnyitották a látogatók számára, majd pár évre rá a világon az elsők között, villanyvilágítással is ellátták, ez fantasztikus élmény volt a gyermekek, pedagógusok számára. Ezután Szepesszombat (Spišská Sobota) fő látnivalóit tekintettük meg, közéjük tartozik a későromán stílusú Szent György templom, amely lőcsei Pál mester alkotásai, a reneszánsz harangláb és a Tátraaljai Múzeum. Ezután kaptak egy kis szabadprogramot a gyerekek, a központban éppen ünnepség volt, így a diákok belekóstolhattak a szlovák kultúrába. Nagyon érdekes volt számukra, hogy itt mindenki szlovákul beszél, mégis találhatóak magyar feliratok. Innen Késmárkra (Kežmarok) utaztunk, megtekintettük a Thököly várat és a dicső fejedelem sírját is. A nap utolsó állomása Tátralomnic volt, ahol volt a szállásunk. A szobák elfoglalása után egy pazar vacsorán vehettünk részt, majd jött az esti foglalkozás. Két csoportra osztódott a csapat, ugyanis voltak, akik próbálták a Nemzeti összetartozás műsort, a csapat másik fele pedig a (cseh)szlovákiai magyar költőkről készített vetélkedőn vettek részt. A nap végére kellemesen elfáradt mindenki, így mély álomba szenderült.
Következő napon a bőséges reggeli után újra autóbuszra pattant a társaság, s jött a következő célpont, a Bélai cseppkőbarlang. A Felvidéken tizenkét, a turisták által is látogatható barlang található, közülük a Bélai cseppkőbarlang (Belianska jaskyňa) a legmagasabban fekvő. A barlangot Husz György és Britz János fedezte fel 1881-be. Hosszú séta volt, s a barlangút végén a közös éneklés szebbé tette a napot. Innen elutaztunk a szepesi várhoz is, mely a szepesi főispánok székhelye volt a 17. század végéig. A várban született Szapolyai János magyar király, akiről sokat tudtak a diákok, mert már ez korábban tananyag volt, mellesleg két történelem szakos is volt a pedagógusok között, persze vizsgáztatás nem volt, inkább egy kis pozitív töltet, ha az idegenvezető kérdésére tudtak felelni a gyermekek, ugyanis az egész utazás eléggé interaktívra sikerült, nem volt jellemző, hogy puszta előadás-utazás kombinációban zajlottak volna az események, sokkal inkább kötetlen beszélgetésekbe futott át egy-egy helyszín megtárgyalása. Következett a Szepesség gyöngyszeme, Lőcse (Levoča). A városi műemlék-rezervátum magába foglalta a város történelmi és kulturális nevezetességeit, amelyeket a csaknem teljesen épségben fennmaradt városfalak öleltek körbe. Itt megemlékeztünk, sőt fel is olvastunk Jókai Mór: Lőcsey fehér asszony c. művéből is.